Első emlékeink szerint a limes, a Római Birodalom határa húzódott településünk területén.   Ebben az   időben katonai tábor állott itt.   Mint település 1280   táján bukkan föl   Kézai Simon krónikájában. A nemzetségek kezéből 1371-ben királyi tulajdonba került, majd 1388-ban Zsigmond az esztergomi érsekségnek ajándékozta koronázási ajándékul. Ettől kezdve 1945-ig az érsekség birtoka volt.

1543 táján a török pusztította el, a felszabadító harcok során pedig újra lakatlanná vált a hódoltság alatt benépesült falu. A Duna fölé magasodó Sánchegyen Rákóczi csapatai újjáépítették a római kori erősséget. Ma csak a földdel betemetett alapok láthatók. Itt áll a milleneumi emlékmű, melynek halmáról elénk tárul a környező táj panorámája.

Nyergesújfalu történelmének meghatározó eseménysorozata a német telepesek megjelenése, akik a XVII. század végétől több hullámban érkeztek Baden-Württembergből "Neu-Satteldorf-ba". Olyan időszak is volt a település életében, amikor tisztán német ajkú lakosságot talált itt az az utazó, aki a Bécs-Buda postakocsijáratán utazva megpihent a lóváltóállomás fogadójában, majd a nyergesi parasztok gyorsaságukról híres lovasfogataival 3 óra alatt Budára száguldott.

Legjelentősebb műemlékünk a barokk stílusú, Szent Mihály tiszteletére épült templom. Mária Terézia védnöksége alatt készült el 1770-ben. A néhány évvel később felépített plébánia teljes felújítása 1997-ben fejeződött be, a templomé 1999-ben.

A német telepesek híressé tették a lótenyésztést és a szőlőtermesztést. Lovarda ma is működik a szőlőhegyek felé vezető úton. A hangulatos pincesor kedvelt tartózkodási helye az itt élőknek, sőt külföldiek is vásárolnak présházakat.

Első ipari tevékenységként a kőfaragás jelent meg, a süttői márványként ismert Gerecsében bányászott vörös mészkőre települve. Az első gyár a Hoffmann-féle téglagyár 1862-től működött. A Sátori Cementgyár 50 éven át termelt 1927-es felszámolásáig. 1903-ban az osztrák Hatschek Lajos létesítette az Eternitgyárat, melyet 1989-ben unokája vásárolt vissza.

A jelenleg ZOLTEK RT néven működő Viscosa 1941-ben indította meg termelését. Az iparosok mindig jelentős létszámmal voltak jelen a város életében. 1922-ben alakították meg érdekvédelmi szervezetüket. Mai követőik aktív szerepet vállalnak a város arculatának megőrzésében, a régi épületek jellegzetességeinek megmentésében.

A városban négy óvoda, két általános iskola, egy zeneiskola, és egy középiskola szolgálja a közoktatást. Utóbbi, Don Bosco nevét viselő, a szalézi rend által támogatott, vegyipari szakképzéssel is foglalkozó szakközépiskola.
Művelődési Háza négyszázfős színház- illetve moziteremmel, huszonötezer kötetes könyvtárral, és rendezvényekre alkalmas helyiségekkel várja a város lakóit. A szabadidő hasznos eltöltésében nyújt segítséget a Sporttelep pályáival, és az egyéb szakosztályok létesítményei, az íjászpálya (a Városi Kulturális Napok helyszíne is), a teniszpályák, valamint a korábbi bányatavakból álló horgászcentrum is.